Ránézünk valakire, és szerzünk róla egy benyomást. Testtartásából, kézfogásából, hangszínéből, tekintetéből egyből levesszük, hogy nagyjából milyen szándékkal közelít, de ennél árnyaltabb képet is kapunk róla, ha elég nyitott szemmel figyelünk. Például, hogy van-e az illetőnek kellő önbizalma.

Életünknek szinte egyetlen olyan területe sincs, amelyre ne nyomná rá a bélyegét az, hogy mennyire vagyunk képesek bízni önmagunkban és a képességeinkben. Könnyebben elérjük a céljainkat, ha ismerjük azokat a belső folyamatokat, amelyek befolyásolják a magunkba vetett bizalmunkat, és képesek vagyunk ennek megfelelően cselekedni.

Az önértékelésünket két fontos tényező határozza meg, amelyből az egyik az önmagunkról alkotott képünk, amit a saját gondolatainkból, szavainkból és cselekedeteinkből szűrtünk le – egészen kis korunktól kezdve. Ez az a kép, ami arra a kérdésünkre ad választ, hogy „szerintünk mennyit érünk”. Ahhoz azonban, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, szükségünk van a többi emberre is, akikkel összehasonlíthatjuk magunkat.

Önértékelésünk másik meghatározó tényezője a környezetünkben élő emberek visszajelzésein alapul, vagyis mások válasza arra a kérdésre, hogy „szerintük mennyit érünk”. Ha pozitív visszajelzést kapunk, akkor javul az önértékelésünk, ha azonban negatívat, akkor romlik. Mindebből az következik, hogy részben mások értékelése alapján kell a saját értékünket meghatározni. Itt is az arányokon van a hangsúly, tehát, hogy a helyén tudjuk kezelni mind a mások, mind a magunk visszajelzéseit.

A tested elárulja a titkaidat

A testbeszéded nemcsak azt árulja el, hogy mit gondolsz valójában a másik emberről, de arról is világos képet ad, hogy mit gondolsz önmagadról. Az önmagadról kialakított vélemény megmutatkozik a testtartásodon, a gesztusaidban és a reakcióidban is. Hogy épp magabiztosnak vagy bizonytalannak, értékesnek vagy értéktelennek, fontosnak vagy egy senkinek gondolod magad az adott helyzetben, az mind kiderül egy szakavatott szem számára. A tested egyfajta tükörképe a belső világodnak, amit a külvilág tudatosan vagy tudattalanul, de levesz.

A testtartásod, a járásod, a kézfogásod, a gesztusaid, az arcjátékod, az öltözködésed, a frizurád, a hangszíned és a szóhasználatod is mind-mind arról árulkodik, hogy milyen viszonyt ápolsz önmagaddal. A bizonytalan, önmagát gyengének, tehetetlennek gondoló ember próbál a lehető legkisebbnek mutatkozni. A testtartása görnyedt, járás közben a fejét lehajtja, vállai előrebuknak, mellkasa beesik, a kezeit pedig szorosan maga mellé szorítja vagy zsebre teszi.

A legtöbb állathoz hasonlóan, ha erőtlennek, bizonytalannak érezzük magunkat, ösztönösen összehúzzuk a testünket, hogy kisebbnek látszódjunk, és védjük a létfontosságú szerveinket. Például összefonjuk a karunkat, átkulcsoljuk a bokánkat, átkaroljuk magunkat, lehajtjuk a fejünket, egymásra helyezzük vagy magunk alá húzzuk a lábunkat. Ezzel az ösztönös mozdulatsorral kívánjuk tudat alatt kimutatni erőtlenségünket a külvilág felé.

Az önbizalomhiány az arcunkon is megmutatkozik megfeszülő arcizmok, merev szemöldök, összeszorított ajkak formájában. A beszédünk is halkká, erőtlenné, bizonytalanná válik ilyenkor. A testünk minden egyes porcikájával védekezik, a következő üzenetet közvetítve mások felé: „Gyengének és tehetetlennek érzem magam!”

Az egyenes hát üzenete

A magabiztos emberek viselkedése és testtartása ennek pontosan az ellenkezője. Nem tartanak a környezetüktől, ezért magabiztosan megnyitják a testüket. Járás közben egyenes háttal, leejtett vállal, kidüllesztett mellkassal, behúzott hassal és sokkal gyorsabb tempóban is közlekednek, mint önbizalomhiányban szenvedő társaik. Emellett természetesen nem hiányozhat a magabiztos testtartás „szimbóluma”, a felemelt áll sem, ami azt az üzenetet közvetíti, hogy: „Tessék, üssetek meg! El fogom viselni!” Míg a bizonytalan ember lehajtja a fejét, hogy ezzel védje az állát, addig a magabiztos felkínálja, hogy tudat alatt az erejét fitogtassa vele.

Michelle Duguid amerikai pszichológusnő érdekes felfedezést tett. Rámutatott arra, hogy már egy egyszerű fényképből is következtetni lehet az emberek önbizalmára. Különböző személyek Facebook-profilképeit analizálta, majd egy beszélgetésre invitálta őket. Akik az interjú során egészséges önbizalomról árulkodtak, azok a profilképeiken is minden esetben felvállalták az arcukat, és nyitott testtartásban, az arcukat látható módon fotóztatták le magukat. Például kitárták a karjukat, terpeszben álltak, árkaroltak másokat, előszeretettel fotóztatták le magukat közelről is. Ezzel szemben a bizonytalanok sokszor egy fiktív karakter képe mögé rejtőztek, vagy ha készült is róluk fotó, azon nagyon zártak voltak: ültek, maguk mellé szorították a kezüket, esetleg tárgyak vagy más emberek mögé bújtak. 

Én, engem, nekem

James Pennebaker amerikai szociálpszichológus rávilágított, hogy az önbizalomhiányban szenvedők még a beszédükben is eltérnek a magabiztosaktól. Vizsgálatai kimutatták, hogy az önmagukban bizonytalan emberek sokkal gyakrabban használják az én, engem, nekem személyes, valamint az enyém birtokos névmásokat, szemben a magabiztos emberekkel. Ennek pedig az az oka, hogy a bizonytalanok sokkal inkább önmagukra és önmagukba tekintenek, míg a magabiztosak kifelé néznek a világba, a céljaik irányába.

Oda és vissza is működik?

Bizonyára mindenki hallott már a dopaminról, amit boldogsághormonnak is neveznek, az endorfinról, amit a szervezet természetes fájdalomcsillapítójaként tartanak számon, és az adrenalinról, ami az „üss vagy fuss” reakcióért felel. A tesztoszteron pedig fontos szerepet játszik a magabiztosság érzésében. Ebből a hormonból kb. tizenötször-hússzor több mennyiség található a férfiak szervezetében, mint a nőkében, de a nőkben is ott van, és rájuk is ugyanolyan jótékony hatást gyakorol, csak más arányokban. A magas tesztoszteronszint nemcsak az embernél, de a legtöbb állatnál is a dominancia és a státusz szimbóluma. A legmagasabb hormonszinttel rendelkező egyedek az alfahímek és az alfanőstények. És ahogy megvan a lehetőség arra, hogy mozgással megemeljük például a dopamin mennyiségét a szervezetünkben, ugyanúgy képesek vagyunk egyszerű módszerrel a tesztoszteronszintet is emelni.

Charles Darwin bizonyította be elsőnek, hogy gondolataink, érzelmeink és testbeszédünk kölcsönösen hatnak egymásra. Paul Ekman amerikai pszichológus fejében pedig az a kérdés fogalmazódott meg, hogy lehetséges-e gondolatokat és érzelmeket tudatosan létrehozni azzal, hogy a testünkre, illetve az arcunkra erőltetjük a különböző érzelmek (félelem, düh, undor, szomorúság, boldogság) jeleit? A válasz pedig az, hogy igen.

Több ezer embert vizsgálva Ekman bebizonyította, hogy ha pontosan ugyanolyan arckifejezést erőltetünk magunkra, mint amilyet egy ténylegesen átélt érzelem alatt produkálnánk, akkor az agyunk elkezd az érzelemnek megfelelő múltbéli képeket felidézni vagy újakat kreálni, aminek hatására valóban eluralkodik rajtunk az adott érzelem, és azonnal megindulnak bennünk az ennek megfelelő testi változások. Lassul vagy gyorsul a szívverésünk, változik a légzésünk intenzitása, a testhőmérsékletünk vagy a hormonok mennyisége a vérünkben. Emellett a külső testi jelek is tovább erősödnek. Nagyon fontos, hogy ez csak akkor működik, ha pontosan ugyanolyan arcot vágunk, mint amilyet egy valós érzelem átélése produkálna. Ennek a kialakításához pedig a legtöbbünknek instrukcióra van szüksége, mivel fogalmunk sincs, hogy tudat alatt milyen arcot is vágunk egy-egy érzelem átélésekor.

Aki könyököl, annak az agya is könyököl

Kapcsold be a tévédet, a laptopodat vagy a tabletedet, és válassz ki egy olyan műsort, ami érdekel. Nézd egy pár percig, majd változtasd meg a testtartásodat. Dőlj hátra a fotelodban, vagy feküdj oldalra az ágyadon úgy, hogy a kezeddel támasztanod kelljen a fejedet. A fejed teljes súlya nehezedjen a kezedre. Ez a fejtámasz az unalom testbeszéde. Figyeld meg, hogyan változik a műsorhoz való hozzáállásod. Már pár perc elteltével is csökkenni fog az érdeklődésed, a figyelmed és a koncentrációd is.

Tehát, ha nem is ilyen egyszerűen, de valamilyen szinten (főleg, ha szokássá válik az adott testtartás) oda-vissza tudunk hatni gondolatainkra, viselkedésünkre egy-egy fizikai mozdulattal.

A cikk az Üzlet és pszichológia 2017 évi februári számában is megjelent!

MEGOSZTÁS
Kugler Ádám
Viselkedéskutató, az InnerSide online magazin alapítója. Vendégszerző a Forbes, a Marie Claire, a Piac és Profit, a Playboy és az Üzlet és Pszichológia magazinokban. Kutatásai középpontjában az emberi viselkedés biológiai háttere és a testbeszéd áll.

SZÓLJ HOZZÁ!

Kérjük, szóljon hozzá!
Kérjük, adja meg a nevét