A mai világban nagy divat lett az önértékelésünkkel és önmagunk megismerésével foglalkozni. Könyveket olvasunk, önismereti teszteket töltünk ki, önértékelési tanácsadók weblapjait bújjuk és azt várjuk, hogy mások mondják meg, milyenek is vagyunk valójában és mi legyen számunkra fontos az életben.

A vicc az egészben az, hogy az emberek úgy ölnek rengeteg időt és pénzt az önértékelésük állítólagos fejlesztésébe, hogy valójában fogalmuk nincs arról, hogy mit jelent az a fogalom, hogy önértékelés és mi befolyásolja az önmagukról alkotott képüket. Ám, ami ennél is szomorúbb, hogy olyan emberek tanácsait követik, akik még annyit sem tudnak erről a jelenségről, mint ők maguk.

Akkor tisztázzuk, hogy mit is jelent az önértékelésünk

Egyszerűen megfogalmazva az önértékelés nem más, mint énünk azon központi egysége, amelyre lényegében mindent vonatkoztatunk.

Az önértékelésünket két fontos tényező határozza meg, amelyből az egyik az önmagunkról alkotott képünk, amit a saját gondolatainkból, szavainkból és cselekedeteinkből szűrtünk le és alkottunk meg. Ez az a kép, ami arra a kérdésünkre ad választ, hogy „szerintünk mennyit érünk”.

Ahhoz azonban, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, szükségünk van a többi emberre is, akikkel összehasonlíthatjuk magunkat, hiszen az értékünk és a fontosságunk csakis más emberek értéke és fontossága mellett nyer értelemet. A versenyszellem egy nagyon mélyen gyökerező tudatalatti ösztönünk, ami arra késztet minket, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítgassuk magunkat, hogy ezáltal többnek, jobbnak, értékesebbnek érezhessük magunkat. A versenyszellem tehát nem bűn, mint ahogy sokan állítják, hanem egy ösztön!

Az önértékelésünk másik meghatározó tényezője a környezetünkben élő emberek visszajelzésein alapszik, vagyis mások válasza arra a kérdésre, hogy „szerintük mennyit érünk”.

Ha belefogunk valamibe, akkor szükségünk van a környezetünk reagálására, valamint bírálatára. Csakis ebből tudhatjuk meg, hogy jó-e az, amit csinálunk vagy nem. Például szükséged van a főnököd visszajelzésére, hogy jól végzed-e a munkádat, vagy a vásárlóid reagálására a termékeidet és a kiszolgálásodat illetően.
Ha pozitív visszajelzést kapunk, akkor javul az önértékelésünk, ha azonban negatívat, akkor romlik. Mindebből az következik, hogy részben mások értékelése alapján kell a saját önértékünket meghatározni.

Viselkedési alapelv, hogy minden egyes ember a földön hasznosnak, értékesnek és fontosnak akarja érezni magát.

Az erre irányuló célok persze lehetnek különbözőek. Vannak, akik a szakmájukban kívánnak sikeresek lenni, mások pedig a családjukban, a hobbijukban, a közösségükben stb. Bármi is legyen az emberek célja egy biztos, csak akkor lesznek boldogok és csak akkor tekintenek teljes sikerként az eredményeikre, ha mások is elismerik a teljesítményüket.

Végső soron tehát kijelenthető, hogy az emberek azért tesznek, vagy nem tesznek valamit, hogy mások szemében pozitívnak tűnjenek fel. Ugyanis csak a pozitív környezeti visszajelzések fényében vagyunk képesek önmagunkat is pozitívnak látni.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy az önértékelésed az önmagadról alkotott belső képedtől és az erre a képre kapott visszajelzésektől függ. Vagyis csúnyán fogalmazva, ami pozitívan hat az önértékelésedre az a versenyzés és a másoknak való tetszelgés. Minél többet versenyzel (önmagaddal és másokkal), emellett minél több pozitív visszajelzést facsarsz ki a környezetedből, annál értékesebbnek, fontosabbnak és magabiztosabbnak fogod érezni magad!

Ezt mondja a tudomány és a tapasztalat!

 

MEGOSZTÁS
Kugler Ádám
Viselkedéskutató, az InnerSide online magazin főszerkesztője. Vendégszerző az Üzlet és Pszichológia, a Playboy, a Családinet és az Életszépítők magazinokban. Kutatásai középpontjában az emberi viselkedés biológiai háttere és a testbeszéd áll. Küldetése, hogy megismertesse veled az emberek rejtett oldalát.

SZÓLJ HOZZÁ!

Kérjük, szóljon hozzá!
Kérjük, adja meg a nevét