A viselkedéstudomány nem az emberek közötti különbségeket kutatja, hanem azokat a biológiai, pszichológiai és szociológiai jelenségeket, amelyek minden egyes emberre hatással vannak éljen bármilyen korban, vagy bárhol a földön. Ebben a cikkben azt a hihetetlen erejű befolyásoló tényezőt fogom bemutatni neked, amely mindannyiunk gondolkodást irányítja.

Ez a hihetetlen erejű jelenség az EGO!

Íme, az élet négy ténye, amit jobb lesz, ha örökre az eszedbe vésel:

  1. Mindannyian egoisták vagyunk,
  2. Mindenkit jobban érdekel saját maga, mint bárki vagy bármi más,
  3. Mindenki, akivel találkozol fontosnak, egy „valakinek” akarja érezni magát,
  4. Mindenki vágyik mások elismerésére, hogy ezzel elismerhesse önmagát.

De mit is jelent az a szó, hogy ego?

Az ego vagy egó egy latin kifejezés, ami azt jelenti, hogy ÉN, vagyis az éntudatot jelenti. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az én tudatod az, ami megkülönböztet az összes létező embertől a földön? Hogy minden sikeredet és eredményedet az egódnak köszönheted? Vagy, hogy azért nem értél el nagyobb sikereket az életedben, mert nem elég nagy az egód?

Most biztos felhúztad a szemöldököd, úgyhogy hadd magyarázzam meg.

Mi is az ego valójában?

A spirituális és ezoterikus oktatók szerint, az emberi ego nem más, mint a megtestesült gonoszság, minden emberi gyarlóság okozója, amit mihamarabb „le kell építeni”, mert csak így szabadulhat fel az ember „igazi valója”.  Ez egy rendkívül téves megállapítás. Hogy ezt bizonyítsam, beszéljünk egy kicsit az egoista emberről.

Nem az az egoista ember, akit te annak nevezel! Akit ma egoistának hívsz, az pont, hogy hiányában van az egónak.

Nyilván te is ismersz olyan „egoista embereket”:

– akik egyfolytában istenítik magukat,
– akiknek be nem áll a szájuk és kérkednek a „tudásukkal”
– akik minden társaságban hangoskodnak és maguknak akarják a teljes figyelmet,
– akik azt a meggyőző illúziót akarják láttatni veled, hogy csak úgy dúskálnak az önbizalomban, hogy rettenthetetlen bizodalmuk van a saját képességeikben.

Ezzel csak egy baj van. Ők nem „egoisták”!

Akit ma „egoistának” nevezel, azért hajtogatja hangosan, megállás nélkül az „érdemeit”, azért akar mindig a figyelem középpontjába kerülni, mert pozitív visszajelzéseket és megerősítéseket vár a környezetétől.

Tudod, hogy miért teszi ezt?

Mert pont, hogy nem biztos önmagában és a képességeiben! Csupán megjátssza magát, hogy mások felfigyeljenek rá és elismerően szóljanak hozzá. Valójában egy nagyon erős érzelmi válságban szenved. Annyira szüksége van a dicséretre és a bátorító szavakra, mint egy falat kenyérre. Annyira vágyik az elismerésre, hogy észre sem veszi, hogy komplett hülyét csinál magából minden egyes alkalommal. Fel sem tűnik neki, hogy a kutyát nem érdekli az „arcoskodása” és senki sem tartózkodik vele szívesen egy légtérben. A mai világban, a mai emberekben nem a túl magas ego és a beképzeltség a probléma, hanem pont az ellenkezője. Az alacsony ego, az alacsony önbecsülés és az alacsony önbizalom jelenti a gondot! Azért beképzeltek, azért hangoskodnak, azért nagyképűsködnek, azért „menőznek”, azért lenézők, flegmák, irigyek, féltékenyek, rosszindulatúak, bizalmatlanok és manipulálhatók az emberek, mert alacsony az egójuk.

De mit is jelent az egészséges ÉNtudat?

 

Edward Bök humanista úgy véli, amit a világ egoizmusnak és beképzeltségnek hív, az valójában az emberben kigyúlt „isteni szikra”, és csak azok vittek véghez nagy dolgokat, akik „fellobbantották magukban ezt az isteni szikrát”. Tapasztalatból, egyet kell értenem ezzel a gondolattal.

Az ego kielégítésének a vágya ugyanolyan egyetemes és természetes dolog, mint az éhségé. A testnek táplálékra van szüksége az életben maradáshoz, az egónak pedig tiszteletre, elismerésre, nagyrabecsülésre és a kiteljesedettség érzésére a fennmaradáshoz. A kiéhezett ego az, ami minden baj forrása! A kiéhezett ego az, ami olyanná tette az embereket, amilyenek ma.

A legegyszerűbben úgy tudom elmagyarázni neked az ego működését, ha összehasonlítom a gyomroddal. Aki naponta 3x 4x jól lakik, az nagyon keveset gondol a hasára, aki azonban 3-4 napig koplal, annak megállás nélkül a korgó gyomrán jár az esze és mindenben a lehetőséget keresi, hogy csillapíthassa étvágyát.

Voltál már igazán éhes? Megfigyelted, hogy az éhség hatására, az egész személyiséged is megváltozik? Ingerültebb, kritikusabb leszel, semmi nem tetszik, mindenben csak a rosszat látod. Nem érdekel senki és semmi más, csak a korgó gyomrod. Egyetlen módon tudsz kizökkenni ebből az állapotból, méghozzá úgy, hogy kielégíted a természetes túlélési ösztönödet, vagyis eszel.

Most képzeld el, hogy a legtöbb ember egója több éve, ha nem több évtizede éhezik. Az ember mindaddig képtelen másra figyelni, amíg „ego-éhségben” szenved. Csak azután tudja elterelni a gondolatait önmagáról, és más emberekre vagy bármi egyébre fordítani, ha először a saját igényeit kielégítette.

Minden egyes ember a Földön rendelkezik egy olyan bevésődött ösztönnel, ami folyamatosan azt súgja neki, hogy: „ÉN! Én vagyok a legfontosabb! Az én alapvető igényeim az elsők!”

 

A legtöbb emberből szó szerint üvölt az egója. Éhes! Enni akar!

Elég, ha csak egy baráti társaságra gondolsz, ahol „ego-hiányos” barátunk elkezdi szavalni a magához íródott hőskölteményét, hogy hátha elkap egy-két alamizsna bókot a többiektől. Ha észreveszi, hogy senki nem figyel rá, elkezd hangosabban beszélni, próbálja túlkiabálni a hangzavart, ha e-mellé még alkohol is párosul, a végén még sírva is fakad. Érdemes megfigyelni a „nagymenő”, nagyszájú, beképzelt fiatalokat vagy a „cicababákat” alkoholos befolyás alatt. Egy pillanat alatt felszínre törnek az önértékelési zavarok. Azonnal megmutatkoznak rajtuk az önbizalom hiánya, a lehangoltság és a depresszió tünetei is.

 

Mindannyian vágyunk rá, hogy jóllakassuk egónkat. Csak akkor tudunk elfeledkezni önmagunkról, amikor egónk legalább részben elégedett. Aki jóban van önmagával, jóban van másokkal is. Akkor kezd el valaki jobban szeretni másokat, ha jobban szereti önmagát. Akkor válik kevésbé kritikussá, toleránsabbá másokkal szemben, amikor túljut fájó elégedetlenségén önmagával.

 A pszichológiai konklúzió tehát a következő:

Az emberek azért tesznek, vagy nem tesznek valamit, hogy önmaguk és mások szemében pozitívan tűnjenek fel, vagyis hogy erősítsék az egójukat.

MEGOSZTÁS
Kugler Ádám
Viselkedéskutató, az InnerSide online magazin alapítója. Vendégszerző a Forbes, a Marie Claire, a Piac és Profit, a Playboy és az Üzlet és Pszichológia magazinokban. Kutatásai középpontjában az emberi viselkedés biológiai háttere és a testbeszéd áll.

SZÓLJ HOZZÁ!

Kérjük, szóljon hozzá!
Kérjük, adja meg a nevét