Szerinted mi az oka annak, hogy az emberek folyamatosan megszólják egymást, hogy megállás nélkül szóban vagy gondolatban, de ítéletet mondanak egymás felett? Egyáltalán mi az alapja minden egyes vitának?

Az egyet nem értés! Azért nem szimpatizálsz embertársaiddal, mert különböznek tőled, nem olyanok, mint te!

És itt nem kell nagy dolgokra gondolni, ehhez nem kell egy másik országból érkeznie vagy más bőrszínnel rendelkeznie, elég, ha csak nem olyan zenét szeret, nem úgy öltözködik, nem annak a focicsapatnak szurkol, nem úgy gondolkodik, vagy a legnagyobb bűn a szemedben, nem arra a politikai pártra szavaz, mint te.

Az ellentétek vonzzák egymást megállapítás a mágnes két pólusán kívül nem sok esetben állja meg a helyét a világunkban.

A nagyobb kérdés azonban az, hogy te miért nem tudsz elmenni emellett? Miért nem tudod megállni, hogy “be ne szólj” a másiknak csak azért, mert más, és miért érzed kényszerét, hogy folyamatosan kioktasd, hogy “hülyén néz ki, hülyén gondolkodik és hülyeségeket beszél”?

Azért kedves barátom, mert alacsony az önbecsülésed és az önbizalmad!

Tudod, egyetlen egy dologgal lehet a leghatékonyabban felturbózni az önbizalmadat, ez pedig a sikerélmények szerzése. A mindennapos feladat- és problémamegoldás, a konfliktuskezelés, a félelmeiddel való szembenézés, vagyis a gyakorlati életben felmutatott eredmények.

A KÉTFÉLE EMBERTÍPUS

Az önbizalom szempontjából kétféle embertípust lehet megkülönböztetni. Az egyszerűség kedvéért hívjuk az egyik csoportot elméleti, míg a másikat gyakorlati embereknek.

Sajnos a legtöbb ember az elméleti csoportba tartozik, akik nem rendelkeznek elegendő sikerélménnyel, aminek nem az az oka, hogy “rossz csillagjegy alatt születtek”, hanem egyszerűen csak megelégedtek azzal, hogy véleményeket gyártanak, ismereteket gyűjtenek és mindent csak elméletben játszanak le. Ők sajnos hajlamosak a véleményüket a valósággal azonosítani.

Mivel csak elméleti szinten mozognak, így soha nem is fognak rájönni, hogy a véleményeik jelentős része egyszerűen nem igaz. Mivel soha, vagy csak nagyon ritkán tesztelik le magukat, így soha nem is buknak el, így hajlamosak tévedhetetlennek gondolni magukat, amiből az következik, hogy mindenki más a hülye, mindenki más a tudatlan. Ezért tudnak ezek az emberek nagyon könnyen összetűzésbe keveredni egymással, hiszen mindegyiknek megvan a saját verziója, a saját igaza a fejében.

Azonban azt te is nagyon jól tudod, hogy az igazság mindig egy és NINCSENEK VERZIÓI!

A második csoportba azok az emberek tartoznak, akik vagy önszántukból vagy a kényszer szültében, de kiléptek a gyakorlati “hadszíntérre”. Nekik napi szinten kell alkalmazniuk azokat az ismereteket, amiket például könyvekben vagy az interneten olvasnak, és amit ők maguk gondoltak ki a fejükben. Ők azok, akik megtapasztalják, hogy bizony nem minden ismeretük igaz, nem minden elgondolásuk állja meg a helyét a világban, így tudják, hogy nem tévedhetetlenek.

PSZICHO-TÉNY


Pszichológiai alaptény, hogy minden egyes ember a földön értékesnek akarja érezni magát és mindennél jobban vágyik mások elismerésére.

Mivel sajnos az első csoport tagjai nem rendelkeznek elegendő sikerélménnyel, így a véleményeikbe és az álláspontjaikba kapaszkodnak, hogy értékesnek gondolják magukat.

Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, aki jobban megsértődött azon, hogy nem értettél vele egyet, mint ha az anyját szidtad volna. Neki sajnos ez az egy kapaszkodója van, hogy értékesnek láthassa magát. Mivel a való életben soha nem tesztelte le az agyszüleményeit és az általa befogadott információkat, így soha nem is igazolódott be annak az ellenkezője, vagyis csakis ő lehet az okos, te pedig a hülye és soha semmilyen úton-módon nem tudod neki megmagyarázni, hogy nincs igaza.

Ő az, aki mindenbe beledumál legyen szó akár a politikáról, a fociról vagy a csincsilla tenyésztésről, és soha nem riasztja vissza az a tény, hogy valójában egyikről sem tud semmit. Az elméleti ember túldimenzionálja az erősségeit, a gyengeségeiről pedig nem hajlandó tudomást venni, így nem rendelkezik megfelelő önismerettel.

Aki azonban nap, mint nap feladatokat old meg, konfliktusokat kezel, az elméleti elgondolásait a gyakorlatba is átülteti, annak nincsen problémája önmagával és az önértékelésével, mert pontosan tudja, hogy mire képes. Tudja, hogy értékes és képes nehézségeket megoldani, de azt is tudja, hogy tévedhet. Csak az ilyen ember képes valós képet alkotni önmagáról, a környezetéről, a gyengeségeiről és a valós erősségeiről. Csakis ilyen ember szájából hallhatod azt, hogy “Bocsánat, ezt elrontottam! Bocsánat, itt nem volt igazam! Ehhez a témához inkább nem szólnék, mert nem értek hozzá.”

HOGYAN KAPCSOLÓDIK MINDEZ AZ EMBEREK ELLENSZENVÉHEZ?

Nos, az első csoport tagjai úgy próbálják meg erősíteni az önbizalmukat, hogy mindenkit letámadnak, aki nem ért egyet velük vagy másképp viselkedik, mint ők. (különösen az interneten, a számítógépük mögé bújva vadulnak be igazán) Ők azt az elvet követik, hogy úgy próbálják a saját jelentőségüket, a saját fontosságukat növelni, hogy másokét csökkentik, vagyis másokat hordanak le a sárga földig.

A második csoport tagjait viszont nem igazán érdekli, hogy mit csinálnak mások, mert elégedettek önmagukkal. Tudják, hogy nem tévedhetetlenek, hogy nem mindig nekik van igazuk, így nem támadnak le és nem bélyegeznek meg másokat.

A konklúzió tehát az, hogy igyekezz valós képet alkotni önmagadról azáltal, hogy leteszteled magad és a tudásod a gyakorlati életben is. Valós önismeret nélkül, nincs egészséges önbizalom!

 

MEGOSZTÁS
Kugler Ádám
Viselkedéskutató, az InnerSide online magazin főszerkesztője. Vendégszerző a Forbes, a Playboy, az Üzlet és Pszichológia, a Player és az Életszépítők magazinokban. Kutatásai középpontjában az emberi viselkedés biológiai háttere és a testbeszéd áll.

SZÓLJ HOZZÁ!

Kérjük, szóljon hozzá!
Kérjük, adja meg a nevét